Azon tűnődtem, mit is kívánhatnék így, amikor hivatalosan is elérkezik az összegzés és az újrakezdés ideje. Mi van, ha minden nap lehet újrakezdeni? Teremtenél Magadnak egy csodálatos életet? Kívánhatnék kedvesen minden szépet az Új Évre, de nem sokra mennél vele. A kedvesség néha nem elég. Ehelyett meghívlak egy kalandra: éld meg azt, aki valójában vagy. Ehhez azt nézd meg, milyen, ha elhagyod az ítéleteidet.

Itt most elsősorban arra gondolok, hogy önmagad bírálatát hagyd abba. Szó sem lesz arról, hogy ez az év mennyi mindent hozott, ami szembesített minket saját ítéleteinkkel a világról, az emberekről, milyen félelmek kerültek a felszínre.Tűnődhetsz ezeken is, csak először arra hívlak, hogy nézz rá arra, amire talán keveset szoktál: Magadra. Mindenféle ítélet nélkül, mintha ma találkoznátok először, hülye sztorik és elvárások nélkül. Hagy abba az elemzést, hogy mit miért csináltál, mit rontottál el. Azt is nézd meg milyen, ha nem ítéled meg tested: elhagyod az elképzeléseidet, hogy hogy kell kinéznie, mennyit kell bírnia, hogyan kell működnie. Csak egy tapasztalat: most az ünnepek alatt ettem, ami jól esett, nem többet, nem kevesebbet, és igen megköszönte a testem, még le is dobott egy kilót. Csak figyeld, mi jó a testednek és Neked.

Bekapcsold valami ilyesmi, hogy ez önzőség, ha a Magad javát keresed? Tudod, hogy az lehet a legnagyobb hozzájárulás mindenkinek, ha Te is és mindenki a saját lényét éli, a saját igazságát? Szabad emberek, elvárások nélkül, ez hogy hangzik? Ez nem azt jelenti, hogy mindent "szabad" . Igenis, tisztelni kell a másikat, de ez is csak úgy működhet, ha saját magadat tiszteled teljesen. Ez az én értelmezésemben azt is jelenti, hogy hajlandó vagy búcsút mondani a lehúzó kapcsolatoknak, ahol nem tisztelnek. Ez érdekes játék tud lenni, de érezted -e már úgy, hogy magányos vagy egy kapcsolatban? Mi van, ha ez azért volt így, mert saját Magadat zártad ki a kapcsolódásból azáltal, hogy mindig a másiknak akartál megfelelni, csak adtál és adtál, de nem figyeltél arra, hogy hol vagy Te ebben a történetben? Aztán Magadat bántottad, hogy valamit elrontottál? Ugye tudod, hogy nem tudod elrontani? Csak légy éber, nézz a a szavak mögé, és mindig tudni, fogod mi van. Ha nem tudod, kérdezd : mi ez? Nem is kell válasz, csak nyisd meg Magad, hogy ránézz arra, ami valóban van. Hagyd el, hogy meg akarod magyarázni, meg akarod érteni. Milyen könnyedséget adna, ha mostantól nem kéne mindent értened?

Fejezd be, hogy megpróbálod megváltoztatni őket, akik nem akarnak változni. Ez az ő választásuk, ez is a tisztelet egy formája: egyrészt Magad felé, hogy másra használod az energiádat, másrészt feléjük is, hogy meghagyod nekik, hogy éljék azt, amit ők igaznak éreznek. Az ő választásuk, nem a Tiéd, arra nagyon figyelj, hogy lásd tisztán, mi nem a Tiéd, azt hagyd meg nyugodtan másnak. A megmentő-szindrómáról már írtam korábban, nézz rá, ha megérint.

Öleld át Magadat, a lehetőségeket. Kinek engeded meg, hogy korlátozzon? Mi lenne ha felállnál végre, és elindulnál a saját utadon? Mi van, ha már régen elindultál, és csak néhány lépés választ el attól, amit elképzelni sem tudsz, annyira nagyszerű? Arra biztatlak, hogy menj tovább, bízz Magadban, a tudásodban. Tudd, hogy meg tudod csinálni a... bármit! Mennyi energiát használsz arra, hogy ne csináld ezt meg azt, sőt azt meg főleg nem? Mi van, ha mindent megengedsz? Durván, és ijesztően hangzik? Bevallom, nekem is az volt. Aztán addig nézegettem, és nézegetem még most is, amíg egyre döbbenetesebb dolgok történnek. Ítélkezés, elvárások nélkül, csak úgy könnyedén áramolni sokkal-sokkal könnyebb, mint falakkal és korlátokkal. Megfigyelted már, hogy micsoda energiát visz el az, hogy ellenállsz valaminek? Vannak erre elméletek, hogy az agyunk mit (nem) tud kezdeni a tagadással, most nem kezdem el osztani, ha érdekes Neked, biztos ismered, ha meg nem, akkor minek is. Csak figyeld meg, mi a különbség akkor, amikor szigorúan kizársz, elzárkózol, még a lehetőségét sem adod meg valaminek. Milyen érzetek vannak ilyenkor benned? Hogyan érzed Magad? És milyen, amikor csak kíváncsian lesed a legképtelenebb helyzetben is, hogy na ez mi? Csak ennyi minden név, jelző, bármi nélkül, csak annyi, hogy ez most mi?

Mi van, ha újévi fogadalmak helyett most elköteleződsz saját Magad mellett?

Mi lenne, ha káosz helyett békét teremtenénk? Megszoktuk a zűrzavart, mert azt gondoljuk természetesnek, vagy esetleg unatkoznánk anélkül? Most minden következtetés nélkül csak magamból indultam ki, és igen, volt már olyan, hogy arra lettem, éber, hogy kell valami izgalom, és generáltam valami hülyeséget. Milyen más izgalom lehet az összezavarodottság helyett?

Arra hívlak, hogy kukkants ki egy kicsi a megszokotton túlra, de vigyázz, mert a végén még megtetszik és úgy maradsz. Ha úgy érzed, elkélne ehhez egy kis hozzájárulás, keress bátran, nézzük meg, mit adhatok a változásodhoz. Kattints erre a linkre a részletekért.

Csodákban gazdag ragyogó új életet kívánok!

Az írást Dr. Dain Heer, az Access Consciousness® társalapítójának mai előadása ihlette, köszönet érte.