Most jöttem haza a moziból, ez mégis más lesz, mit egy filmajánló. Azon tűnődöm, hányszor változtattuk már a lehetetlent lehetségessé és még mi jöhet ezután? Velem tartasz egy kis csillagközi kalandtúrára, időutazásra?

Menjünk először az USA-ba a hatvanas évek elejére! Még nem is mentünk olyan messzire. Ma már természetes, hogy vannak űrhajók és számítógép. Akkoriban korántsem volt az. Ahogyan az sem, hogy hogy a fehér és a nem fehér emberek ugyanazt a mosdót használhassák, vagy ugyanabból a kancsóból töltsenek maguknak italt. Az meg végképp nem, hogy egy "fehér"egyetemre járhasson egy nő, aki más bőrszínnel született. (Igen talán kitaláltad, a "Számolás joga" című filmet láttam.) Hőseinknek mégis sikerült elérni a lehetetlent, vagyis amit mindenki annak hitt. Vajon hogyan? Mi van, ha ahelyett, hogy elhisszük, mi a dolgok rendje, mit lehet és mit nem, megteremtjük, ami eddig nem volt lehetséges?

Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja. (A. Einstein)

Eszembe jutott egy kis epizód gyermekkoromból, nagyon tisztán emlékszem rá. Az érzékelésre, hogy valami lehetséges, amit most még nem látunk. Messzeföldön, Vietnámban éltünk egy ideig a szüleimmel, nagy ritkán felhívtuk Nagymamát. Hosszadalmas procedúra volt, amíg először a vietnámi központban kedves hangon cincogva kapcsolták Kínát, majd onnan... fene tudja már hogy volt. Elképesztően untam, így elmerültem a kis álomvilágomba, és azt mondtam, de jó volna, ha ez könnyebben menne és még Nagyi arcát is látnánk. Anyám csodálkozva nézett, hogy miket beszélek már, hiszen ez telefon, hogy láthatnánk már az arcát és egyébként is húzzak inkább tanulni, ha nem tudok itt nyugton várni. Nos, 1986-ot írunk, akkoriban valóban nem volt lehetséges így telefonálni. Nem kedvetlenedtem el, sokat ábrándoztam arról, de jó volna..

Csodák kora

Hány és hány ilyen "csoda" történt már csak a mi emberöltőnk alatt? Hányszor volt olyan, hogy azt mondták, nem lehet és elhitted? Mi lenne, ha azt néznénk, hogy rendben, egy ez nézőpont, eddig nem sikerült, és mi van ha...? Nekem valami ilyesmit jelent a csoda, amikor létrehozunk valamit, ami eddig nem volt. Oké, a videóhívást nem én találtam fel, csak volt valami villanás, hogy lehet. Hány olyan dolog van az életünkben, amit mi hoztunk létre? Gondolj csak bele, mi volt az a pont az életedben, amikor elköteleződtél valami mellett, még nem láttad a mikort és a hogyant, mégis mentél és mentél és csináltad, ha kellett megálltál és csak hagytad. Tegyünk csak egy rövidke utazást távolabbi korokba, csak úgy, élvezve, hogy ide-oda cikázunk térben, időben! Piramisok épültek, felszabadították a rabszolgákat, kiűztük a törököket, elindul az első gőzmozdony, megtanultunk "repülni" és még tedd hozzá a kedvencedet. Ugye, ez mind lehetetlennek tűnt addig, amíg "megtörtént". Azt ne felejtsük el, hogy nem csak úgy magától lett változás, voltak emberek, akik kitartottak és nem adták fel. Tulajdonképen mindig a csodák korát éltük és éljük.

Az ötletek: csak fantázia?

Vajon mi hajt? Jobbnak lenni, kitűnni, győzni? Mi van, ha a verseny egy hazugság, elsőnek lenni nem azt jelenti, hogy másokon átgyalogolva, a hátukon törünk előre, hanem azt, hogy arra megyünk, ahol még senki sem járt? Ott még nincsenek szabályok, struktúrák, számítások, az egyetlen kérdés: mi működik itt, mi visz előbbre? 

Nap mint nap hallom emberektől ragyogó ötletek tárházát. Az hogy ebből mennyi valósul meg, nos min is múlik? Receptet nem tudok hozzá adni csak bátorítást, ha eddig nem kaptál volna. Ragyogó csoda vagy, tudod, látod, hogy lehetséges valami más azon túl, ami most van és meg tudunk magyarázni. 

Bátorítottak valaha igazán arra, hogy teremts? Vagy inkább azt mondták, hogy átlagos, normális legyél, mint mindenki más? (Gary Douglas, Access Consciousness)

Válaszd, hogy elköteleződsz Magad és az életed mellett! Mindegy mibe kerül, meddig tart, csináld! Görcsös kapaszkodás nélkül. Ne sértődj meg, ha esetleg máshogy jelenik meg, mint számítottad. Tudod, a számokon túl...Dőlj hátra, lazíts, nem megmenteni kell az egész világot! Adj hozzá, járulj hozzá azzal, amid van. 

Útravalóul még egy csomagocskát adok, ami a filmben hangzott el két matematikus zseni szájából, mikor 1961-et írtak.

- A számok fontosak. Engem az érdekel, mi van a számokon túl.

- Ön hiszi, hogy eljutunk egyszer a Holdra?

- Uram, már a Holdon vagyunk.

Kép forrása: pixabay