Tegnap szembejött egy kép, megosztottam Facebookon, azóta kavarognak a gondolatok a fejemben a sárga útról, a varázscipőről, és a nagy varázslóról. Ha jobban belegondolok, hatalmas tanulságok vannak az "Óz, a nagy varázsló" című mesében. Gyerekként elvesztem a varázslatban, elhittem, hogy vannak csodák, ahogyan azt is, hogy járjak csak a kikövezett úton, az majd elvezet a célhoz, a varázslóhoz, aki majd teljesíti minden kívánságom.

Te hogy vagy ezzel? Azt látom, elhittük, életbevágó, hogy a kijelölt úton menjünk, hiszen az kiszámítható, elhittük, hogy tudjuk, hova vezet, és "ki tudjuk számolni" a végeredményt. Hmmm, hát, nekem ez nem működött. Főhősnőnkben, Dorkában is volt annyi kíváncsiság és bátorság, hogy megszegte alkalmanként a mindig-a-sárga-úton szabályt, és néha letért róla. Ilyenkor életre szóló útitársakkal ismerkedett meg. Olyan is volt, amikor elsodródott, és a halált hozó pipacsföldön kötött ki, de ott sem esett baja. Mi lenne, ha néha kicsit elcsavarognánk megnézni, mi van a kikövezett úton túl? Valóban jó a biztonság illúziója? Nézzük csak meg a mesét tovább gondolva! Eljut a kedves csapat végre a Nagy Varázslóhoz, akitől a legnagyobb problémájuk megoldását várják, és ki fogadja őket? Egy aprócska szélhámos, aki próbált valami "nagyot" mutatni a világnak, hogy leplezze azt, hogy ő kevésnek gondolja magát. Annak érdekében, hogy fenntartsa Smaragdváros illúzióját, mindenkire zöld szemüveget ad, így ugyanabban az illúzióban élnek.

"- Hát nem zöld itt minden? - álmélkodott Dorka.

- Semmivel sem zöldebb, mint bárhol másutt; de ha zöld szemüvegen át nézed a világot, akkor természetesen mindent zöldnek látsz."

Te milyen színű szemüveget viselsz? Elég bátor vagy levenni, és  a saját szemeddel nézni a világot? Hajlandó vagy-e meglátni, mi van az előre gyártott mintákon túl, és vállalod-e a felelősséget a saját életedért? Végső soron úgyis Te fogod megoldani, ahogy megoldotta összes hősünk. Kicsit ugyan bűvészkedett Óz a pengékkel a Madárijesztő fejében, meg plüssszívvel a Bádogemberben és az Oroszlán is kapott bátorságfokozó varázsitalt. Persze, valójában mindenkiben réges-régen benne volt, amire vágyott: sokszor a magát eszetlennek tartó kedves szalmaember pajtás eszelte ki, hogyan juthatnak tovább, a magát szívtelennek tartó bádogdarab is igazi segítőkészséggel állt mindenki rendelkezésére, az Oroszlán pedig a saját korlátait legyőzve lett az állatok királya. 

Dorkában útja során igen sokan felfedezték a hatalmas erőt, és szépen manipulálták is. Óz nem kevesebbet kért tőle, minthogy pusztítsa el halálos ellenségét, a gonosz Nyugati Boszorkányt. Ha emlékszel a történetre, elég könnyű volt, hiszen kiderült, hogy a rettegett rosszakaró csupán egy nagy halom piszok, amire ha vizet öntenek, egyszerűen megsemmisül. Persze elsőre lehetetlennek tűnt a kicsilány számára:

"- De még ha akarnám is, hogyan tudnám megölni a Gonosz Boszorkányt? Ha te, a nagy és félelmetes, nem tudod ezt megtenni, hogy tehetném meg én?"

Mit mond Neked ez a kép a félelmeidről, a démonjaidról? Mi lenne, ha szembenéznél velük, használnád a szemüveg nélküli tiszta látásod, és eltűnődnél, mi kéne ahhoz, hogy örökre köddé váljanak? Kit/mit teszel nagyobbá Magadnál? Mi van, ha kamu az egész?

"És az álom, amit Te mersz, én miért, ó, miért nem tudom?" Mi van, ha Te is tudod? Mered, akarod?

Nekem még a tudatosodás, Dorka lélekfejlődése is roppant érdekes: a történet elején csak úgy spontán, öntudatlanul nyírja ki a másik főellenséget, Keleti Boszorkányt, később már ahhoz is van bátorsága, hogy ezt tudatosan, a Nyugati Boszorkánnyal nyíltan szembeszállva tegye meg. Azt még nem tudta, hogyan fogja eltenni láb alól, de belevágott, és úgy sikerült, hogy nem volt rá kész megoldása, az a vödör víz csak úgy, dühből landolt a banya nyakában. Mi van, ha a haragod, dühöd, amit Magadba fojtasz, rejtett potenciál, és teremteni tudsz vele, a amire pedig már nincsen szükséged, azt könnyedén el tudod engedni? Eleged van már az agyoncsépelt elengedésből, már ezerszer elengedtél mindent és mindenkit, de valami még mindig akadályoz, még félsz? Mi lenne, ha egy "vödör vízzel", vagy bármi más módon, ami ennyire könnyed és egyszerű, megsemmisítenéd az életedet megkeserítő illúziókat?

A magát kicsinek gondoló, de bátor hősnő végül az ezüstcipő segítségével visszajut oda, ahonnan elvágyódott: haza. A cipőt ő szerezte magának, és már jó ideje a lábán volt... Rajta kívül sokan látták, mekkora ereje van. Nézd csak meg a lábad és a cipőtartód, hátha akad valahol egy pár ezüstcipellő ;)

Használd a potenciálod, ha van támogatásra szükséged az úton, keress meg, és nézzük meg, mit tudsz "varázsolni". A saját Életed varázslója ki is? Megnéztem, nekem van két pár ezüst topánkám is, azokra szükségem van, de szívesen segítek megkeresni a sajátodat. Ha belevágsz, hogy elhagyod a sárga utat, keress meg bátran. Nézd meg itt, hogyan tudok segíteni.

A mesét itt találtam meg.