Neked melyik fazon tetszik?

kalitka_rsized_1.jpgIgen aktuális most, hogy tombol a szép nyár. A strandfazonra gondolok. Ki és hol döntötte el, hogy mi a "tökéletes"? Van olyan egyáltalán? Hol kevertük össze a boldogságot  a tökéletességgel?

Szépen elfogadtuk azt is, hogy minden korszaknak megvan a maga szépségideálja, de nézzük csak meg ezt kicsit jobban. Az egyszerűség kedvéért maradjunk mindennapjainknál. Van ugye a "strong is the new skinny" vonulat, vagyis, hogy a csodálatosan kockásra dolgozott hasú lányok hirdetik, hogy a csontos az nem szép, bezzeg az izmos! Ha ránézel egy ilyen képre, nyilván sokmindent felhozhat: "azta, de szép, mennyit dolgozhatott vele, de ronda, ez nem nőies, persze könnyű annak, akinek semmi dolga, csak az edzőteremben riszálni a fenekét", és még egy csokor más gondolat. Amúgy fantasztikus az emberi elme: kitaláltuk (vajon ki volt az?), hogy a BMI, vagyis a testsúly nem számít többé, hiszen az izom nehezebb, mint a zsír. ellenben a testzsírszázalék, na az a mérvadó. Egy számot felcseréltünk egy másikkal. Érdekes lehet tovább gondolni azt is, mennyire egyezik a szépségről és a tökéletességről kialakult kép. A sportos csapásirány mellett a kifutókon még mindig elég karcsú lánykák jelennek meg, ugyanakkor emberek milliói rajonganak igen telt idomú celebekért. Aztán láttunk már karón varjút: én-a vékony-lányokat-szeretem pasit őrülten beleszeretni egy latinosan kerek dívába.

Akkor most hol is van az egységesen, mindenek felett álló tökéletes? Lehet, hogy mindenkinek más, sőt még az is lehet, hogy ez egy dinamikusan változó kép? Hol tettük ezt ennyire jelentőségtelivé? Minek, kinek is akarunk megfelelni? Hol döntöttük el, hogy ezt "kell" tennünk? Egyáltalán, hogyan találtuk ki, hogy mindig tenni kell valamit, hogy törekedni kell valamire, amiről esetleg már előre eldöntöttük, hogy ez lehetetlen?

Honnan is jönnek ezek a gondolatok: valóban a sajátjaink, vagy csak megtanultuk, mi a szép, a helyes és a megfelelő, a rossz és a csúf. Ahogyan elhittük azt is, hogy a világ csak akkor működik, ha mindent szépen bepakolunk kicsi skatulyákba, és vagy azonosulunk vele, vagy elutasítjuk. A skatulyázás annyira jól sikerült, hogy magunkat is bezártuk valahová, ami - valljuk be - egyre kényelmetlenebbé kezd válni.

Mi lenne, ha kipróbálnánk, mi van az ítéleteken, az önostorozáson, és mások bírálatán túl? Én gyakorlom, elég izgalmas. Ha van kedved kinézni a kis dobozból, hogy mi lehet azon túl, akkor kattints itt fenn a blogon az Access Bars® fülre, és nézd meg, milyen ez Neked! Ha tetszik, gyere! 

Ha pedig jól esik, irány a stand!