Most jöttem haza a moziból, ez mégis más lesz, mit egy filmajánló. Azon tűnődöm, hányszor változtattuk már a lehetetlent lehetségessé és még mi jöhet ezután? Velem tartasz egy kis csillagközi kalandtúrára, időutazásra?

Menjünk először az USA-ba a hatvanas évek elejére! Még nem is mentünk olyan messzire. Ma már természetes, hogy vannak űrhajók és számítógép. Akkoriban korántsem volt az. Ahogyan az sem, hogy hogy a fehér és a nem fehér emberek ugyanazt a mosdót használhassák, vagy ugyanabból a kancsóból töltsenek maguknak italt. Az meg végképp nem, hogy egy "fehér"egyetemre járhasson egy nő, aki más bőrszínnel született. (Igen talán kitaláltad, a "Számolás joga" című filmet láttam.) Hőseinknek mégis sikerült elérni a lehetetlent, vagyis amit mindenki annak hitt. Vajon hogyan? Mi van, ha ahelyett, hogy elhisszük, mi a dolgok rendje, mit lehet és mit nem, megteremtjük, ami eddig nem volt lehetséges?

Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja. (A. Einstein)

Eszembe jutott egy kis epizód gyermekkoromból, nagyon tisztán emlékszem rá. Az érzékelésre, hogy valami lehetséges, amit most még nem látunk. Messzeföldön, Vietnámban éltünk egy ideig a szüleimmel, nagy ritkán felhívtuk Nagymamát. Hosszadalmas procedúra volt, amíg először a vietnámi központban kedves hangon cincogva kapcsolták Kínát, majd onnan... fene tudja már hogy volt. Elképesztően untam, így elmerültem a kis álomvilágomba, és azt mondtam, de jó volna, ha ez könnyebben menne és még Nagyi arcát is látnánk. Anyám csodálkozva nézett, hogy miket beszélek már, hiszen ez telefon, hogy láthatnánk már az arcát és egyébként is húzzak inkább tanulni, ha nem tudok itt nyugton várni. Nos, 1986-ot írunk, akkoriban valóban nem volt lehetséges így telefonálni. Nem kedvetlenedtem el, sokat ábrándoztam arról, de jó volna..

Csodák kora

Hány és hány ilyen "csoda" történt már csak a mi emberöltőnk alatt? Hányszor volt olyan, hogy azt mondták, nem lehet és elhitted? Mi lenne, ha azt néznénk, hogy rendben, egy ez nézőpont, eddig nem sikerült, és mi van ha...? Nekem valami ilyesmit jelent a csoda, amikor létrehozunk valamit, ami eddig nem volt. Oké, a videóhívást nem én találtam fel, csak volt valami villanás, hogy lehet. Hány olyan dolog van az életünkben, amit mi hoztunk létre? Gondolj csak bele, mi volt az a pont az életedben, amikor elköteleződtél valami mellett, még nem láttad a mikort és a hogyant, mégis mentél és mentél és csináltad, ha kellett megálltál és csak hagytad. Tegyünk csak egy rövidke utazást távolabbi korokba, csak úgy, élvezve, hogy ide-oda cikázunk térben, időben! Piramisok épültek, felszabadították a rabszolgákat, kiűztük a törököket, elindul az első gőzmozdony, megtanultunk "repülni" és még tedd hozzá a kedvencedet. Ugye, ez mind lehetetlennek tűnt addig, amíg "megtörtént". Azt ne felejtsük el, hogy nem csak úgy magától lett változás, voltak emberek, akik kitartottak és nem adták fel. Tulajdonképen mindig a csodák korát éltük és éljük.

Az ötletek: csak fantázia?

Vajon mi hajt? Jobbnak lenni, kitűnni, győzni? Mi van, ha a verseny egy hazugság, elsőnek lenni nem azt jelenti, hogy másokon átgyalogolva, a hátukon törünk előre, hanem azt, hogy arra megyünk, ahol még senki sem járt? Ott még nincsenek szabályok, struktúrák, számítások, az egyetlen kérdés: mi működik itt, mi visz előbbre? 

Nap mint nap hallom emberektől ragyogó ötletek tárházát. Az hogy ebből mennyi valósul meg, nos min is múlik? Receptet nem tudok hozzá adni csak bátorítást, ha eddig nem kaptál volna. Ragyogó csoda vagy, tudod, látod, hogy lehetséges valami más azon túl, ami most van és meg tudunk magyarázni. 

Bátorítottak valaha igazán arra, hogy teremts? Vagy inkább azt mondták, hogy átlagos, normális legyél, mint mindenki más? (Gary Douglas, Access Consciousness)

Válaszd, hogy elköteleződsz Magad és az életed mellett! Mindegy mibe kerül, meddig tart, csináld! Görcsös kapaszkodás nélkül. Ne sértődj meg, ha esetleg máshogy jelenik meg, mint számítottad. Tudod, a számokon túl...Dőlj hátra, lazíts, nem megmenteni kell az egész világot! Adj hozzá, járulj hozzá azzal, amid van. 

Útravalóul még egy csomagocskát adok, ami a filmben hangzott el két matematikus zseni szájából, mikor 1961-et írtak.

- A számok fontosak. Engem az érdekel, mi van a számokon túl.

- Ön hiszi, hogy eljutunk egyszer a Holdra?

- Uram, már a Holdon vagyunk.

Kép forrása: pixabay

Mi van, ha a teremtés nem olyasvalami, amit esős napokon csinálunk, amikor nincsen jobb dolgunk? Neked mit jelent az, hogy teremtés? Esetleg valami borzasztóan jelentőségteli dolog? Hajlandó lennél ezen a nézőpontodon lazítani, és elismerni, hogy már csinálod? Sőt, nem tudod rosszul csinálni.

Nézzünk csak rá, hogy van ez! Azon tűnődtem mindenféle etimológiai kutatás nélkül, érdekes, hogy az angolban a creation (teremtés, alkotás) és a creative (alkotó, teremtő) szó rokonok egymással, míg a magyarban a kreatív szót használjuk többet, azt is csak akkor, ha valaki szupertehetséges, szuperelme, és valami "nagyot", különlegeset alkot. Azt, hogy folyamatosan teremtünk, alkotunk, kevéssé ismerjük el. Főztél valaha valamit, vagy megkentél egy kenyeret vajjal? Gyerekként építettél homokvárat, legóvárat? Netán van gyermeked? Nos, az a helyzet, hogy ilyenkor létrehoztál valamit ebben a valóságban, ami azelőtt nem létezett. Mi az, amit még létrehozhatsz? Milyen varázslatos, felfoghatatlan módon csinálod, ahogyan senki más?

Van-e esetleg olyan terület az életedben, ahol be vagy ragadva, esetleg olyan, ami látszólag működik, valójában nem? Ha nem akarsz változtatni, kérlek, hagyd abba itt az olvasást! Ha másképp csinálnád, először is:

1. Hagyd abba, hogy ezért bántod Magad!

Mi van, ha soha nem csináltál rosszul semmit, nem rontottál el semmit és nem vagy hibás? (Ezt mondókát hányszor tudod elmondani és mit hoz fel? ) Továbbá, ha van kedved, engedj meg nekem egy aljas kérdést! Mit szeretsz az önszabotázsban? Ennek az izgalmát mi másból kaphatod meg, ami nagyobb hozzájárulás az életedhez? Nem kell rá konkrét válasz, csak nézd meg, választanál-e valami mást.

2. Ismerd el, mi a jó abban, amit éppen csinálsz!

Valami előnyöd biztos van belőle, vagy legalábbis remélsz valamit attól, különben nem csinálnád. Teljesen oké, akármilyen hülyeséget is választottál eddig. Mit szeretsz a jelenlegi korlátozásaidban, amit választasz? Tudd, hogy mindig választhatsz mást! Csak tedd fel a kérdést: mi más lehetséges, mik a végtelen lehetőségeim?

3. Nézd meg, mi az, amit teremteni akarsz!

Állj meg, ha könnyebb, hunyd le finoman a szemed. Engedd le a falaid. Engedd meg Magadnak, amit valóban szeretnél! Ez valóban a Tiéd, vagy valami mintát próbálsz utánozni, amihez semmi közöd? Mi az, ami valóban örömteli Neked? A selyempapír csomagolás helyett a valódi lényeg energiáját figyeld. Sokszor abból is hiszti van, hogy megkapjuk, amit kérünk, csak más formában. Mi lenne, ha mindenre lenne befogadásod?

4. Ismerd el, amit már létrehoztál!

Jobban fejlődik az életed, ha hajlandó vagy hálásnak lenni. Ez nem azt jelenti, hogy be kell érned, egy "elég jó, legalább..." élettel. Mindenhol, ahol eldöntötted, hogy ez volt a legjobb nyaram, párkapcsolatom, bevételem, stb. ott megállítottad Magad. Mi van, ha nem azután próbálsz kétségbeesetten kapálózni, hanem, mikor megjelenik valami örömteli az életedben, azt mondod, szuper, köszönöm, és ebből kérek még (és még). Van, akit a vágyakozás éltet, amikor megkapja, amit kért, rohan tovább. Te mit szeretsz: kapni vagy vágyakozni?

5. Ki teremti a valóságodat?

Úgy vélem, sejted... Igen, vannak körülmények, sőt ráfoghatjuk anyára, apára, akár a nyuszira is... Nos hát, mire vársz? Menj, csináld bátran. Próbáld ki, milyen reakció helyett folyamatosan akcióban lenni. Ne add oda senkinek az erődet. Maradj benne, így lehetsz invitálás másoknak is, akik szeretnének Veled jönni.

6. Mit szeretsz elpusztítani abban, amit teremtettél?

Bocsika. Sokszor látom (én sosem csináltam ám :) ), hogy elkezdjük túlteremteni magunkat. Többet, nagyobbat, mit amit valaha elképzeltünk. Aztán szépen kitesszük a stoptáblát magunknak, mert jajjaj, ez már ismeretlen. Lehetséges volna, hogy összekevertük az izgatott kíváncsiságot a félelemmel? Hajlandó vagy-e megállíthatatlan lenni? Egyet előre, kettőt hátra, és nem változik semmi?

7. Megkövetelés, elköteleződés

Juj, de kirázott a hideg korábban, ha ezt hallottam. Nemrég néztem rá, hogy összekapcsoltam azzal, hogy más követel tőlem, valaki másnak kell megfelelnem. Felfedeztem, hogy csodálatos könnyedséget ad az, ha elköteleződöm magam, az életem melltett, és megkövetelem, hogy mindegy mi kell hozzá és meddig tart, megteremtem, amit kérek. Csak úgy, mert ezt választottam és választom minden pillanatban.

Van egy módszer, ami nekem igencsak meggyorsította és könnyebbé tette a teremtést.

Neked milyen lehet?

Örömteli felfedezést, és sok csodát kívánok a mindennapokra. Mi lenne, ha minden este megkérdeznéd Magadtól: na, ma mit teremtettem, mi az, amiért elismerhetem magam?

Kép forrása: pixabay.com

Dr. Dain Heer, az Access Consciousness® társalapítója megdöbbentően új perspektívából közelít a mentális betegségeknek bélyegzett állapotokról. Mi van, ha ezek csak választások? Lefordítottam, olvassátok olyan nyitottsággal és befogadással, ahogy ő írta.

"Mostanában sokat beszélnek a médiában az öngyilkosságok növekedéséről. A legtöbben ismerünk legalább egy embert, aki beszélt arról, hogy véget vet az életének. Néhányan ismerünk olyat, akinél ez most aktuális. Talán a saját életedben is volt olyan, amikor azt érezted, nem tudod folytatni.

Legyen ez depresszió, szorongás, PTSD (poszttraumatikus stressz szindróma) gyász, válás, egy szeretted elvesztése vagy bármi más kihívás, amivel szembe kell nézned, más is lehetséges. Valami más mindig lehetséges.

Nem tanítottak meg minket kérdezni. Arra tanítottak, hogy találjunk válaszokat. Pedig a kérdések azok, amik erőt adnak. Gyermekkorunk óta azt mondták nekünk, hogy a válaszok azok, amik számítanak. Ha megtaláljuk a válaszokat, különösen a jó válaszokat, az mindent megold. Szóval megpróbáltuk. Megpróbáltuk, hogy megtaláljuk a helyes válaszokat, tegyük a helyes dolgokat, ne tegyünk rosszat…Kétségbeesetten keressük a boldogságot, a reményt, a lehetőséget, valami nagyszerűbbet. Amikor nem működött, amikor hiányérzetünk volt, kétségbe estünk, szomorúak voltunk vagy túlterheltnek éreztük magukat, akkor levontuk a következtetést „biztosan valami baj van velünk” és elkezdünk kiutat keresni.

Mi van, ha nem vagy rossz? Mi van, ha a vágyakozás a boldogságra és nagyszerűbb lehetőségre tulajdonképpen egy éberséged, hogy több is elérhető? Mi van, ha mindig tudtad, csak senki nem mondta, hogyan férhetsz hozzá?

Nem számít, hol vagy éppen most, nem számít milyen választásaid voltak, amik ehhez a ponthoz vezettek, ma elkezdhetsz egy más valóságot teremteni.

 Bármikor úgy érzed, nem megy tovább, itt van három kérdés, amit feltehetsz:

Emlékezz, a kérdések erőt adnak, megnyitják a kaput a lehetőségekhez. A kérdések kiszednek abból, amiből most működsz és egy olyan térbe visznek, ami sokkal nagyszerűbb, mint amit valaha is elképzeltél.

        1. Mi az, amiről azt gondolod, nem tudod kezelni, de valójában tudnád?

Tedd fel ezt a kérdést, vagy bármi más kérdést, figyeld meg az energiát, ami feljön. Szavakkal kérdezünk, a lényünk energiával válaszol. Engedd meg Magadnak, hogy befogadd az energiát.

Amikor kikövetkeztetünk valamit, annak meg kell jelennie. Így működik az elménk. Mindig, mikor van egy következtetésünk, az elménk csak azt engedi, ami megfelel annak. Ha arra a következtetésre jutottál, hogy valaki, valami vagy valamilyen helyzet nagyobb Nálad és nem tudod kezelni, akkor a állandó kétségbeesésben fogsz élni. Igazság - Semmi sem nagyobb, mint Te.

Ha azt kérdezed: „ Mi az, amiről azt gondolom, nem tudom kezelni, de valójában tudom?”- túlmész a következtetéseiden. Teret nyitsz Magadnak, hogy befogadd saját nagyszerűségedet. Mi van, ha nem vagy annyira elcseszett, mint gondolod? Mi van, ha sokkal jobb vagy, mint azt valaha elismerted?

      2. Hol tanultad meg, hogy kiutad kell legyen, ahelyett hogy lehetőségeket teremtenél?

A kérdés, amit mindig feltehetsz: „Mi más lehetséges?” Élheted úgy az életed, hogy mindig felteszed ezt a kérdést. Nem számít, mi jelenik meg, játssz a kérdésfeltevéssel: „Mi más lehetséges? Mik a lehetőségek, amiket nem vettem még észre?”

Azt is kérdezheted: „Hogy lehet ez még ennél is jobb?” Bármi jelenjen is meg: a jó, a rossz, a csúf, ez a kérdés megnyitja a kaput, hogy jobbra forduljanak a dolgok.

Ez a két kérdés szó szerint megváltoztatja az életed. Valahol mindig is tudtad, hogy más is lehetséges kell legyen, de mivel mindenki átlagosnak állított be, megállítottad Magad, hogy tudd, amit tudsz, és megkíséreltél beilleszkedni ebbe a képbe, ami sosem működött számodra.

A jóhír az, hogy sosem késő. Végtelen lehetőségek érhetők el, és ha felteszed ezeket a kérdéseket, hozzáférsz a lehetőségekhez. Ez megengedi Neked, hogy valami újat és nagyszerűbbet teremts, ami működik számodra. Ha ezt hajlandó vagy elismerni, soha többet nem fogsz kiutat keresni. Egyszerűen csak választani fogsz és teremtesz valami mást. Yeah… Ilyen erős VAGY!

   3. Mi az az ajándékod a világ számára, amit elveszítene, és kevésbé csodálatos hely lenne, ha       elmennél?

Akár mondta Neked valaki, akár nem, ajándék vagy a világnak. Egy olyan csoda vagy, ami eddig ne létezett a földön. Hozzájárulás vagy mindenkinek körülötted, a bolygónak, a világnak. Hajlandó lennél elismerni ezt? Hajlandó lennél elismerni, hogy a világ nem lenne ilyen nagyszerű nélküled?

Mi kellene ahhoz, hogy felismerd, milyen alapvető vagy a világ lehetőségei számára?

Köszönöm, hogy azt választottad, hogy itt vagy a bolygón. Köszönöm, hogy többre vágysz. Köszönöm, hogy tudod, más is lehetséges, akkor is, ha minden és mindenki azt mondta, hogy nem. Köszönöm, hogy nem adod fel.

Ajándék vagy. alapvető vagy a világ lehetőségeiben. A világ nagyszerűbb hely, mert benne vagy. Köszönet a választásodért és a hajlandóságodért, hogy a lehető legtöbbet választod.

Az Access Consciousness eszközei emberek ezreinek segítettek világszerte megküzdeni sokmindennel a komoly depressziótól a mentális betegségeken át a PTDS-ig és sok minden mással.

Tizenöt éve Dr. Dain Heer, az Access Consciousness® társalapítója annyira depressziós és reményvesztett volt, hogy kitűzte az öngyilkossága napját. Csak egy Bars®, kezelés után -  ami egy gyengéd terápia, ami megváltoztatja az agyhullámokat és egy pihentető théta állapotot hoz létre -  Dain megváltoztatta a teljes életszemléletét, és rájött, hogy minden rendben van.

2017 szeptember 10-16-ig az Öngyilkosság Megelőzés Világhetén Access The Bars® facilitátorok és kezelők világszerte eseményeket rendeznek és megnyitják az ajtajukat bárkinek más lehetőségekért vagy akár egy remény szikráért, hogy kaphasson egy ingyenes kezelést. Tizenöt évvel azután, hogy Dain megmentette az életét, azt reméli, hogy ezek az ingyenes kezelések lángra lobbantják az optimizmust, boldogságot és a nagyszerűséget azok számára, akik kétségbe estek. „Ez megváltoztatta az egész életemet. Ez az az élmény, amit mindenkivel meg szeretnék osztani.”-mondja

Ha többet akarsz tudni Dr. Dain Heer történetéről, és az Access Bars® -ról, kattints ide www.drdainheer.com/nevergiveup "

Az Access Bars® kezelések Magyarországon is számos helyen elérhetőek, nálam, is:

http://boldogtestben.blog.hu/2015/08/17/access_bars_893

Ingyenesen kipróbálhatod a szeptember 10-i örömnapon. Az esemény részletei a linkre kattitntva érhetők el

Forrás: http://access-consciousness-blog.com/2016/09/when-you-feel-like-you-cant-go-on/

Kép forrása: pixabay.com

A titkot a végén mondom, legalábbis azt, ami nekem erről a meglátásom. Hosszú idevágó cikkek jönnek szembe, ki miért nem jó. Kicsit a van-sapka-nincs sapka esete érzés. Mintha semmi nem lenne jó...

Régóta érlelődik bennem, hogy írok a témáról, a pontot az "i"-re a "szépségteszt" eredménye adta, miszerint a magyar nők háromnegyede máshogy szeretne kinézni. Kevés megfoghatatlanabb fogalmat ismerek, mint a szépség, mégis unos-untalan bele akarjuk passzírozni valami skatulyába, számszerűsíteni akarjuk (gondoljunk csak a 90-60-90 ideálisnak kikiáltott méretre, ami persze már "elavult") , támpontokat keresünk, közvéleményt kutatunk. Számtalan nézőpont van itt, amitől aztán az emberek többsége nyomorultul érzi magát. Tágítsuk a képet, nemcsak nőkről van szó, igen, sok-sok férfi is küzd maga ellen.

Egy fél centi husi és máris kövér valaki, egy kis kivillanó bordaív és anorexiás. Csak hogy legyen mivel foglalkozni. Ma olvastam egy régebbi cikket is, miszerint Palvin Barbi kövér.  Kavargott bennem a megrökönyödés, röhögőgörcs, és értetlenség, hogy bármin találnak kritizálni és bántani valót. Kicsit utánanéztem, rengeteg írás született a témában, és még szavazni is lehetett. Direkt nem linkelem, biztos megtalálod, ha szeretnéd, én másfele szeretnék menni, minthogy ezt erősítsük, hogy óriás jelentőséget tulajdonítunk néhány kiló plusz-mínusznak. 

Barbi a válaszával csodálatosat tett hozzá ehhez az egész őrülséghez:

„Húú, kaptam néhány kemény beszólást, miszerint kövér vagyok. Nos, nem vagyok olyan vékony, mint 18 évesen voltam, de nem tartom magam kövérnek.”

Kukába az ítéletekkel!

Mi lenne, ha így állnák minden kívülről jövő ítélethez, elváráshoz? Csupán érdekes nézőpontok, nem kell mindent bekajálni, és rosszá tenni magunkat miatta. Komolyan, csak egy percre állj meg, és tűnődj el: ha mind kidobnád a kukába azt, amit valaha bárhonnan hallottál, elképzeltél arról, hogy hogyan "kell" kinézni és egyáltalán mi a fene nagy jelentősége a külsőségnek, akkor hogyan éreznéd Magad? Oké, egy pillanatra ment, mi van, ha ezentúl így folytatod? Ha már így belejöttünk, nézd meg, mi van, ha nem bántod Magad. Hányan csináljuk, hogy találunk valamit, hogy legyen miért ostorozni magunkat, hiszen ezt láttuk. Volt divat valaha szeretni Magad? Emlékezz vissza, mit kaptál gyerekként, vagy esetleg ha még kamaszként meg mertél engedi egy olyan kijelentést, hogy Te rendben vagy, szereted Magad, szép valamid? Én olyasmire emlékszem, hogy túl öntelt vagy, beképzelt és még aktívan utáltak is érte. Mi van, ha nincs is bajod Magaddal, csak megtanultad, hogy ez szükséges ahhoz, hogy ne lógj ki a sorból? Trükkös az emberi elme, ha tudjuk, hogy minden rendben velünk, de valamit mégiscsak utálni kéne magunkon, akkor megteremtjük... Itt egy példa: hány "túlsúlyos" embert látok, aki megteremtett magának egy olyan testet, amit lehet bántani, és soha el nem fogadni. Aztán csodálkozik, hogy "nem tud" lefogyni. Ha megtenné, nem lenne többet mit utálni. Annyira evidensnek gondolod, hogy bántod Magad, hiszen mindenki ezt csinálja, hogy soha meg sem nézted, lehet-e másképp?

Mekkora iparág dőlne össze, ha az emberek elkezdenék magukat szeretni?

Mit csináljunk, ha nem tetszik a régi divat?

Hajrá-hajrá, teremtsünk újat! Vannak a cuki szlogenek, hogy

"strog is the new skinny" "Az erős (test) az új vékony"

"orange is the new black" A narancs az új fekete"

és még sorolhatnám, de minek. Mi van, ha túlmegyünk ezen a sémán, és az új divat alatt nem azt értjük, hogy új elvárást mondunk ki üdvözítőnek és követendőnek, hanem, kiszállunk ebből a játékból és csak annyit teszünk, hogy abbahagyjuk Magunk kritizálását, bántását, és békén hagyjuk a többieket is? Kalandra fel!

Ha szeretnél boldogságban, békében élni a testeddel, egy teljesen új megközelítésmódot is választhatsz:

http://boldogtestben.blog.hu/2015/10/26/boldogtest_program

kép forrása: pixabay.com

Mind erre törekszünk, boldogságra, örömre vágyunk. Te meg tudod fogalmazni, Neked mit jelent? Én teszek egy kísérletet, hogy szavakkal leírjak érzeteket, tapasztalásokat és új nézőpontokat adjak, hogy az örömöt válaszd.

Vajon mi hiányzik a boldogsághoz?

Itt egy jó kis buktató...Mi van, ha abbahagyjuk azt, hogy hiányból akarunk teremteni? Nézzük azt, mi van! Hajlandó vagy ránézni, hogy végtelen választások, kifogyhatatlan bőség van? Érdekes, most bevillant valami: hogy Te, aki olvasod, valószínű most kezdesz befeszülni,  "már megint ezzel a hülyeséggel jönnek, hogy legyek hálás, meg bla-bla". Amíg azért próbálod így csinálni, mert "kell", nos nem az igazi. Amikor valóban megnyílsz, befogadsz és hála van Benned, akkor kezded érzékelni, hogy tágul a valóságod és indul a buli.

Gary M. Douglas, az Access Consciousness alapítója szavaival:

Ha elismered, amid van, többet fogsz kapni belőle.

Sosem volt még olyan, ugye, hogy történt valami nagyszerű, kaptál egy csodás ajándékot, és egyből jöttek a nyomasztó gondolatok: megérdemlem, jaj, csak el ne veszítsem, tényleg igaz ez, vagy van itt valami kamu? Aztán elkezdted futtatni a hibakereső programot, és találtál, (mert teremtettél) valamit, amivel az egész csodát ellehetetlenítetted. Á nem, én sosem csináltam ilyet :) Mi lenne, ha ilyenkor csak hálásak tudnánk maradni, és nemhogy kitalálnánk, miért nem jár nekünk, hanem kérnék belőle még és még.

Mert megérdemlem

Mi van, ha az élet nem egy L'oreal reklám és még csak meg sem kell érdemelni? Van és kész. A kérdés inkább az, hogy hajlandó vagy-e befogadni. Kíváncsian nézem, hogyan is állunk ezzel. Egyre többet kezelek az access bars módszerrel, és én is sokat alkalmazom magamon is az access eszközeit. Azt érzékelem, hatalmasat ad ahhoz, hogy be tudjunk fogadni, valóban megteremtsük és be is engedjük a változást. Sokszor látom, hogy ott az erő a teremtéshez, csak valahova elfolyik. Sőt, az erőt, a potencialitást gyakran félreértjük, és félelemnek hisszük. Fura, ugye? Hányszor volt olyan, hogy valamit nagyon szerettél volna, érezted minden sejtedben, hogy mész és csinálod, aztán az okos agyad és a gondolataid elkezdték felülírni, elhitted másoknak hogy ááá, ezt így nem lehet. Mi van, ha, amit félelemnek hiszel, csupán egy hatalmas izgatottság, hogy most olyat fogsz tenni, létrehozni, amit még soha senki? Ezek most lehet, hogy nagy szavaknak tűnnek, ám ha azt nézed, hogy mindenki másképp működik, mindenkinek más könnyű, akkor valóban: tudod úgy csinálni, ahogy a többiek? Érdemes rá törekedni, hogy "ugyanúgy" tedd, ahogy a "többiek", vagy nagyobbat teremt, ha azt nézed, hogy Neked most mi működik, és mi ad többet? Zseniális programokat tudok futtatni én is: már előre aggódom, hogy mi van, ha nem sikerül, mi lesz, ha...Ahelyett, hogy azzal mennék, ami valóban van: megélném a hatalmas izgatottságot és kíváncsiságot, ami van bennem és megengedném, hogy minden képzeletemet felülmúló legyen. Sokat adott, mikor ezt felismertem, azóta érdekes, egyre inkább nagyszerű dolgokat teremtek, igen, az agyammal elképzelhetőn bőven túl...

A pozitív hozzáállás

Nézd meg, milyen, amikor nem kamuzol Magadnak! Bocs, tényleg érdemes! Olvasod a sok bölcsességet, vizualizálsz, közben Magad sem hiszed el a sok ámítást. Ha nyomorultul érzed Magad, engedd! Azt nézd, hogy tudod megváltoztatni. Ami nekem ilyenkor működik, hogy beleengedem magam. Ha kell, két napig bőgök, és telesírom a barátaim vállát. Ezúton is hálásan köszönöm Nektek, akik talán olvassátok :) Képes vagyok közben, valahol nagyon mélyen röhögni az egész drámán, látom magam kívülről és elismerem, hogy most ez ad könnyedséget. Közben csak kérdezek és kérdezek, hogy mi más lehetséges. Ami változás a korábbiakhoz képest, hogy napok alatt lemegy egy ilyen szakasz, ami korábban akár hónapokig vagy netán évekig is tartott, és helye lesz az újnak.

Állapot vagy áramlás?

A boldogság egy fixált állapotnak tűnik nekem. Egyszer elértük, hátradőlünk és nézzük a lábujjunkat (netán a köldökünket). Mi van, ha nem akarsz semmit előre eldönteni, rögzíteni, hanem minden pillanatban nézed, most mit teremtesz, most mi működik? Elköteleződsz Magad mellett és azt választod, ami Neked igaz. Elengeded az előre legyártott verziókat, hogy mi lesz akkor. Ha azt keresed, hol az öröm, a könnyedség, ahelyett, hogy kitalálod, majd akkor leszek boldog, ha ez meg az lesz. Nézd meg, hogy szépen, könnyed tempóban elkezded lazítani az elméd korlátait és megengeded, hogy annál sokkal nagyszerűbb dolgokat engedj be, mint amit valaha is el tudtál képzelni. Persze, lehetnek célok, képek, csak tégy hozzá egy kis furfangot: engedd meg, hogy annál is jobb legyen. Milyen lenne elengedni a görcsös akarást, hogy mindig mindent előre ki kell találni, és csak úgy lehet jó? Mi a nagyszerűbb: bezárni Magad az elméd korlátai közé, vagy engedni, hogy a most elképzelhetőn messze túlteremts?

A sajátodat éld!

Bármikor kétely merül fel benned, vagy azt érzed, nem vagy a helyeden, nézd meg, ez tényleg a Tiéd, vagy valaki elképzelésének akarsz megfelelni? Mennyire voltál eddig valóban Önmagad? Beszélgess el Magaddal, mintha a legjobb barátoddal beszélnél, és kérdezd, mit szeretne valójában. Csak figyeld ítéletek, és bántás nélkül. Aztán nézd meg, mi kéne ahhoz, hogy megteremtsd, amit választasz. Nem kell holnapra, figyeld, mikor van itt az ideje. Nemcsak érezni, de tudni fogod. Rajtad múlik, milyen lesz. Amit én érzékelek, hogy egyre több lehetőséget látok meg, csodás ajándékok jönnek az életembe, amiket hajlandó vagyok befogadni. A vészmadarak sikolyait hallom, de nem teszem magamévá. Amúgy azt is megfigyeltem, hogy minél inkább vállalom magamnak, hogy merre megyek, annál kevesebb bírálatot kapok. Bár az is lehet, hogy kapom, csak nem tűnik fel :) Egyre több béke és hála van bennem, egy "szimpla" nap is varázslatos tud lenni. Jobban érzem magam a bőrömben, jobban esik minden mozdulat, minden falat, szebbnek látom a csillagokat és egészen új érzeteket fedezek fel.

Neked is csodás felfedezéseket és finom örömkoktélokat kívánok.

Ha szeretnél megismerkedni az access bars módszerrel, várlak örömmel. Nem instant porból dolgozunk, hanem hozott anyagból, Te és az elköteleződésed kell hozzá.

https://www.facebook.com/events/1552526995055716/

Kép forrása: trilogy.in

Te szoktál beszélgetni a testeddel? Fura elképzelésnek tűnik? Vajon mi az, amit a legtöbbször megítélsz? Á, nem, Te biztos nem ítélkezel, mert az csúnya dolog. Magadat hányszor ítéled és bántod? Képzeld csak el, milyen lenne egységben élni a testeddel. Így máris kevésbé tűnik skizofrén elfajzásnak, hogy olykor elbeszélgess vele.  Dr. Glenna Rice blogját fordítottam le. Aki még nem találkozott az Access Consciousness® eszközeivel, annak kicsit elvetemülnek tűnhet majd a nyelvezet. Teljesen rendben van, engedj be annyit belőle, amennyi most könnyű.

És akkor csapjunk is bele!

"A legtöbb ember meglehetősen állandó struktúraként tekint a testére. Gyerekként megengedik a testnek, hogy növekedjen, felnőttként, hogy öregedjen, némi súlyvesztést vagy súlygyarapodást az évek alatt és néhány betegséget, de ennyi az egész. Tisztában vagy azzal, hogy mennyi változást generál a tested minden nap? Micsoda meglepetés lenne megtudni, hogy a testünk valóban állandó mozgásban van, folyamatos változások mennek végbe új sejtek keletkezése és szerkezetének megváltozása által.

Vessünk csak egy pillantást a testedre:

1. A hajad kora 3 és 6 év között van, attól függően, milyen hossztúra nő.
2. A májad körülbelül 5 hónapos.
3. A vörösvérsejtjeid 4 hónaposak.
4. A bőröd néhány hetes.
5. A béltraktusod olyan, mint az újszülött baba, csak néhány napos, és minden nap új sejtek keletkeznek.

Szóval, hogyan is teremtjük a testünket?

Itt egy érdekes nézőpont:

A testünk teremtése (hihetetlen mennyiségű ilyen teremtésünk van) a nézőpontjainkon, a kivetítéseinken, az elvárásainkon, az elkülönüléseinken és az ítéleteinken alapul.

Ha azt vetíted ki, hogy a tested öregszik, csúnya, beteg vagy kövér, akkor ezzel meghívod a „varázslatot”, amit arra használsz, hogy ezt megteremtsd. Sokkal erősebbek vagyunk, mint gondoljuk, és a testünk nagyon ügyesen a hülye, téves és ítélkező nézőpontjaink alapján teremti magát.

Hányszor ítéled meg a tested egy nap? Több mint ezerszer, vagy kevesebbszer? A legtöbb ember gondolatban, vagy akár hangosan is kimondva százszor is megítéli a testét minden egyes nap.

Az ítélet az, legyen az kimondott vagy kimondatlan, amit arra használsz, hogy tudtára add a testednek, hogyan teremtsen érted nap, mint nap.

Habár a testünknek folyamatos változásra van szüksége, hiszen anélkül meghalna, amit végül csinál, az a folyamatosan fix nézőpontokká alakulás, amik ítéleteken és kivetítéseken alapulnak.

Ez megteremti ugyanazt minden nap: egy kis öregedést némi betegséggel kapcsolva. Csak újraépítjük, amit ítéletekből hoztunk létre. Mi lenne, ha létrehoznánk valami újat és mást a testünkkel? Mi lehetséges a testünkkel, amire még sosem gondoltunk?

Itt van, mit lehet hallani egy kávézóban vagy egy telefonhívásnál egy átlagos napon:

„Nem aludtam”, „olyan fáradt vagyok”, „fáj a testem”, „fáj a gyomrom”, „a hátam megöl." "öregszem." "kezdek úgy kinézni, mint az anyám”! Ez az, amit újra és újra mondunk e testünknek, hogy mit csináljon értünk. Amit a tested hall, az az, hogy "légy fáradt", "öregedj", "kezdj fájni", "csinálj magadnak több betegséget", "öregedj, mint az anyád".

Mi van, ha van egy másik lehetőség? Mi lenne, ha feltennél a testednek egy kérdést? "Mi kellene ahhoz számunkra, hogy csodálatos érezzük magunkat, testem?" "Milyen mókában lehet részünk?" "Milyen csodát tudsz létrehozni nekem ma?" "Az öröm milyen megtestesülését tudod ma ajándékozni nekem? " "Test, hogy szeretnél kinézni? "" Milyen csodát tudnánk létrehozni együtt, test? "Hé, Test! Nagyon hálás vagyok neked! "

És az egyik kedvencem, "Hogy lehetne még ennél is jobb?" Tedd fel ezt a kérdést mindig, amikor valami megjelenik a testedben, akár egy mesés, vagy egy mókás napon.

Ha megváltoztatnád a nézőpontod a testedről, és abbahagynád a megítélését, az tudna valami mást létrehozni? Igen. Az én nézőpontom és éberségem, több ezer testtel végzett munka után szerte a világon az, hogy pontosan így van.

A test minden nap vadonatújjá generálódik! Mi van, ha elkezdtünk tőle kérdezni? Mi lenne, ha hozzájárulnák valami mással az ítéletek helyett, ami segíti a változást? Mi lenne, ha táplálnánk az újrateremtődését minden nap?

A testünk nemcsak csinálja a dolgát, nekünk foglalkozni kell vele?

Úgy tűnik, hogy a test csak csinálja a dolgát, és te csak hatással vagy rá, hogy mit választ? Mi van, ha sokkal nagyobb hatással vagy arra, mint gondolnád, hogy mit hoz létre a test? Ha hajlandó lennél teljesen tudatosnak lenni a testedre a legfinomabb szinten…  mi lehetséges, ha megnyílsz a kommunikációra a testeddel? Nem szeretnéd tudni, hogy amit teszel vele, az tetszik-e neki vagy sem?

És mi van, ha amit betegségnek, fáradtságnak vagy fájdalomnak hívunk, egyszerűen csak egy üzenetet, hogy mi nem működik a testednek?

Gyakran félreértelmezzük a testünk energiájának változását, rossznak, fájdalomnak vagy problémának gondoljuk. Megkérdezheted a tested, amikor valamit érzékelsz: „Testem, változol éppen”? Amikor ezt könnyűnek, „igen”-nek érzed, kérdezd meg tőle: „hogyan tudok ehhez hozzájárulni?”

Nem vagy tehetetlen a testeddel kapcsolatban; Te vagy a legerősebb teremtője. Mit szeretnél választani?

Cselekvési terv lépésről lépésre, hogyan kezdj még ma párbeszédet a testeddel:

1. Kérdezd meg a tested, mit szeretne enni?

Mielőtt elfogyasztanál bármilyen ételt, gyógyszert vagy táplálékkiegészítőt, tedd magad elé és kérdezd meg, hogy magához akarja e venni. Ha az étel vagy ital felé mozdul, az „igen”- jelent, ha visszafelé, az „nem”-et

2. Kérd a tested, mutassa meg, hogyan szeretne kinézni!

Minden test másképp alakul ki. Az elképzelés pedig, ami benned van arról, hogyan kellene kinézni, teljesen más lehet, mint amire a tested vágyik. Kezdj el kérdezni, és légy éber, mire irányítja a tested a figyelmet. Ez eltarthat napokig vagy akár hetekig is, de a tested el fogja kezdeni megmutatni, hogyan szeretne kinézni. Néha ez úgy fog megjelenni, hogy megfigyeled, elkezd valakihez vonzódni a parkban, a tévében vagy az óriásplakáton, az az lesz, amilyen Ő szeretne lenni. Ezután kérdezd meg, milyen változás szükséges ahhoz, hogy jobban hasonlítson arra, amilyen szeretne lenni.

3. Kérdezd meg, mit szeretne felvenni!

Ahelyett, hogy egyszerűen csak ruhákat aggatsz Magadra reggel, kérdezd meg: ” Testem, mit szeretnél viselni ma?” Lehet, hogy meg fogsz lepődni. Légy hajlandó megkérdezni, milyen más anyagot, szabást vagy stílust szeretne, mint amit eddig megszoktál. Egy dolog biztos: ha azt viseled, amit a tested kér, csodálatosan fogod magad érezni és úgy is fogsz kinézni.

 Ha a tested folyamatosan változik, mi lehetsz, ami megengedi neki, hogy olyanná váljon, ami mindkettőtöknek nagyszerűbb? Az öröm megtestesülése lehetséges, csak választanod kell!"

 Ha izgalmas, amit olvastál és szeretnél jóban lenni a testeddel, gyere el a Boldogtest programra és megmutatom, hogyan!

Forrás:http://access-consciousness-blog.com/2016/04/what-if-you-woke-up-to-a-new-body-every-day/

Kép: pixabay

Sokan tűnődünk néha ezen, mi normális, mi megfelelő, mit illik és mit nem. Ki is határozza meg ezt? Kinek hiszel? Mennyi energiát pazarolsz arra, hogy befeszülve,  saját Magad megtagadva létezz, csak nehogy hülyének nézzenek. Menjünk csak utána, hogy is van ez.

Bevallom, én először akkor kezdtem egyáltalán ezen a témán morfondírozni, amikor találkoztam Thomas Kuhn paradigmaváltás fogalmával. Mindenki őrizze meg a nyugalmát, filozófiai mélységeket meghagyom egyéni feldolgozásra, ha érdekes. Amivel ebből érdemes eljátszani, hogy még  a tudományos igazság fogalma sem határozható meg kizárólag objektív kritériumokkal, mert azt a tudományos közösség konszenzusa határozza meg.

Na már most, ha a tudomány is bajban van az "igazság" meghatározásával, ajkkor mi a helyzet egy olyan fogalommal, hogy normalitás?

Ez az alábbi kedves oktatóvideó számomra csodálatos: mennyi minden belefér három percbe. Figyeljük csak meg, milyen kérdések merülnek fel: a semmi az van, vagy nincs? Kinek is van igaza? Besenyő Pista bácsinak annyiszor van igaza, ahányszor csak akarja. És Neked? Neked mi igaz? Mikor működsz abból, ami Neked igaz, és mikor veszed át annyira más ítéleteit és elvárásait, hogy észre sem veszed, ez nem Hozzád tartozik. Fontos, hogy igazad legyen? Mennyi konfliktusunk lenne, ha úgy tekintenénk mindenre, ítélet nélkül, hogy érdekes nézőpont?

Mennyire tűnik elmebajnak a videóban gondolatban megfőzött térfogatleves? Vajon hány ilyen hasonló elmejátékot futtatunk, de annyira sokan és régóta csináljuk, hogy elhittük, hogy ez így rendben van? Csodálatos, ahogy játszik a szavakkal.  Nekem ezzel a sarkítással azt hozza a felszínre, hogy mennyire mást jelentenek nekünk a szavak. Aztán meg csodálkozunk, ha nem értjük egymást.

Mi is van a tudatos táplálkozással? Röhögünk Besenyő Pista bácsin, aki azt mondja : "végig tudom, hogy eszem" Mi van, ha tényleg ilyesmi: csak jelenlét. Hányszor eszünk a TV előtt, dühből, félálomban? Ilyenkor hol a tudatosság? 

Nevetséges, hogy egy férfi beszél az otthonszülésről, elképzeli, milyen lehet, amikor jönnek a fájások? Hogy is van ez a gyakorlatban? Csak nem ám, hogy többségében férfiak alkotják a jogszabályokat, amik meghatározzák, hogy ki szülhet otthon?  Hogy is van az, hogy a legtöbb nőgyógyász férfi?

Az a  normális világ, ahol vagy bolondnak néznek, vagy megkérdezik, mit szívtál, ha mosolyogsz, netán hangosan nevetsz? 

Hülye akarsz lenni, nooooormális, vagy mindkettő, vagy egyik sem?

Eredetileg Rúzsa Magdit akartam küldeni Nektek, hogy köszöntsük az áprilist, a tavaszt, a megújulást, meg ki tudja, még mit, így ezt is idebiggyesztem. számomra megunhatatlan, annyi könnyedség van benne, hogy....

A szövege meg nekem mindig mást ad.

Élvezd a szép tavaszt, a választást, ami csak a Tiéd, hogy hogyan éled az életed.

Ha szeretnéd tágítani a világod, több könnyedséget és nevetést, ismerek egy remek módszert, akár most is jelentkezhetsz!

Kép forrása: datalinkek.com

Tényleg ilyen egyszerű lenne? Mi van, ha igen? Ma bukkantam erre a cikkre, ami különösen aktuális, hogy tegnap volt a boldogság világnapja. Tudtátok, hogy ilyen is van? Mi lenne, ha minden nap ezt ünnepelnénk? A cikket több, mint egy hónapja írták, de minden nap aktuális lehet. Angolról fordítottam, dr. Dain Heert idézik benne, aki egy dinamikus és hatékony módszer és eszköztár, az Access Consciousness® társalapítója. Íme, indulhat a móka?

 „A közelgő Valentin-nap és a Boldogság világnapja (március 20.) kapcsán sokan harcolnak egy egyszerű, mégis egyes emberek számára elérhetetlen életforma eléréséért; hogyan legyünk boldogok?

Azt hiszem, mindenki arra törekszik, hogy boldog legyen a mindennapi életben, függetlenül attól, hogy megy a napja. Tudom, hogy a tény, amikor a dolgok nem jól alakulnak, akkor is megpróbálok jó pofát vágni hozzá. Már csak ilyenek vagyunk. Megteszem, ami tőlem telik, hogy ne húzzak le másokat azzal, hogy nem vagyok boldog. Ez a Te választásod, hogy boldog vagy vagy sem: válaszd a boldogságot! Annyi minden történhet, ha boldognak érzed Magad! Ez másokat is boldoggá tesz.

Dr. Dain Heer, a világhírű személyiségfejlesztő könyv (Being You, Changing the World- Légy Magad és változtasd meg a világot) szerzője egy szokatlan, de elismert tekintély a boldogság témájában, hiszen ő maga is nagyon boldogtalan volt.  Hogy pontosan fogalmazzunk, öngyilkos akart lenni és – miután kipróbált  minden más lehetséges megoldást – talált egy módszert nemcsak ahhoz, hogy újra felfedezze az örömöt, hanem tanítsa is emberek ezreinek, hogyan lehet örömben élni.

Heer szerint a megoldás egyszerűbb, mint gondolnánk, és garantálja, ha megteszed ugyanazokat a lépéseket, mint ő,  a "nehéz" érzés is hamarosan a múlté lesz.

 1.Mozogj!

Ez egyszerű és nevetségesen hatékony! A tudósok nem ok nélkül beszélnek az endorfinról. Ha kimozdulsz és mozogsz, még akkor is, ha ez az utolsó dolog, amit tenni szeretnél, határozottan jobban fogod érezni Magad tőle, különösen akkor, ha beépíted a mindennapi életstílusodba. Kezdd kis lépésekkel, ha kiestél a formádból, indulj egy ötperces sétával a háztömb körül és onnan emeld fokozatosan.

 2. Száműzd az ítéleteket!

Az ítélkezés sokmindet megöl: a boldogságot, a termelékenységet, a kapcsolatokat, és a növekedést. Ha megszabadulsz tőle, ez megadja a könnyedséget, amit keresel. Hagyd abba, hogy megítélsz másokat, és ami ennél is fontosabb, az önbírálattal is hagyj fel. Ne úgy nézd a dolgokat, hogy helyes, helytelen, jó rossz, vagy, hogy milyennek kellene, vagy nem kellene lenniük. Ez a szociális média világában még fontosabb. Ne aszerint az ideák szerint értékeld az életedet, amit az interneten látsz, vagy ahogy a Facebook barátaid élete kinéz. Hagyd az életet, hogy csak legyen. Hagyd abba, hogy mindent elemzel, tartózkodj attól, hogy mindent jónak vagy rossznak kategorizálsz. Tanuld meg száműzni az ítéleteket, ez szabaddá tesz.

 3. Kérdezz és ne keress válaszokat!

A válaszok keresése beszűkíti a lehetőségeinket. A kérdések képessé tesznek minket, míg az egy helyes válasz keresése bezár egy gondolkodásmódba. Például ahelyett, hogy azt kérdezed: „miért vagyok mindig leégve, vagy miért nem találom a megfelelő személyt?” és meg is válaszolod ilyesmivel, hogy „mert nem vagyok elég vonzó, vagy elég okos”, miért nem próbálod megkérdezni, „mi kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon?” A lényeg, hogy ne keressük a választ, csak tegyük fel a kérdést és nézzük meg, mi történik. A nyitott kérdések eltérítenek a jól bejáratott ösvényről és hirtelen megláthatsz más választási lehetőségeket. Talán még egy olyan lehetőséget is megtalálhatsz, ami megváltoztatja a jövődet.

 4. Válaszd, hogy boldog vagy!

Hallottad, hogy a boldogság állapotában létezni egy elmeállapot. Nos, ez azért van így, mert ez egy választás. Választhatod, hogy boldog vagy vagy savanyú - de nem egyszerre. Ha konfliktusban vagy az emberekkel a környezetedben, vagy Magaddal, felejtsd el, hogy megnyerd a vitát. Ehelyett válaszd a boldogságot. Ha az élethelyzet ezt nem teszi lehetővé, légy proaktív. Készíts egy listát az összes dologról, aminek meg kell változnia, hogy elérd a boldogságot.

 5. Adj szeretetet!

„Mi lenne, ha a szeretetre való törekvés helyett hajlandó lennél arra, hogy ítélet és bántás nélkül hálás és gondoskodó legyél másokkal?” - kérdezi dr. Heer. Szerinte a szeretet társadalmilag elfogadható ideája – ideértve a teljes kapcsolati egységet – egy romboló fantázia. „A szeretet mindenkinek mást jelent”- magyarázza. Lehetetlen meghatározni és megtalálni. Inkább törekedj arra, hogy hálás, gondoskodó legyél, és teljesen elfogadd Magad és az embereket körülötted.”

Ha elméletek helyett szeretnéd élni a boldogságot, egyszerű, működő és áttörést hozó módszereket kapni a kezedbe, jelentkezz be access bars® kezelésre:

Tel: +36-20-393-27-53

boldogtestben@gmail.com

https://www.facebook.com/boldogtestben/?fref=ts

Forrás: http://www.thesimplemoms.com/2015/02/5-ways-on-how-to-achieve-happiness.html  

február 3.

a kép forrása: mind-span.co.uk

Kevés ennyire megosztó ünnepet ismerünk, mint a szerelmesek napja. Vajon mi az, ami ennyi indulatot vált ki? Hogy van az, hogy sokan nem szeretik, mégis mindenki erről beszél? A tutit nem én fogom megmondani, sem szeretni, sem utálni nem fogom, inkább arra biztatlak, tűnődjünk ezen együtt egy kicsit.

Szerelem, sötét verem?

Kezdjük ott, hogy Neked mit jelent az, hogy "szerelem"? Mennyi mindent kötöttünk hozzá, ami nem is a sajátunk? Ott vannak ugye a szülői minták, a romantikus filmek, és ami ennél is alattomosabb, a szerelemről szóló dalok. Most eltekintek attól, hogy szívassalak Titeket egy playlisttel az ilyen típusú zenékből. Csak nézzük meg,hogy mi megy bele  a tudatalattinkba ezekből a szépen megkomponált művekből. Csak egy példát hozok: talán ismerősen cseng: "A szerelemnek múlnia kell, ha múlik, akkor fájnia kell".  Nos, ha ilyen impulzusokat kapunk mindenfelől, ne csodálkozzunk, hogy zűrzavar van: nem is a saját valóságunkat éljük, hanem azt, amit megtanultunk, hogyan "kell". Igen ám, de ami Neked nem igaz, nem a Tiéd, az hogy lehetne könnyed és örömteli? Amúgy mi van, ha nem is a szerelemnek kell fájnia? Mi töltjük meg tartalommal, mi éljük meg, ám nem mindegy, hogy ezt tudatosan tesszük, vagy hagyjuk, hogy sodorjon minket a sok elvárás, hogy milyennek "kell" lennie egy kapcsolatnak, a szerelemnek. Tényleg, nem nonszensz, hogy elhittük, hogy hogyan kell megélni egy érzést? Ez mindenkinek a sajátja, ő választja, hogyan működteti.

Menjünk tovább, nézzük meg, Neked mi a szeretet? Tegnap egy előadásomon beszélgettem a résztvevőkkel erről is. Szerintem kitaláljátok, hogy nem volt két egyforma válasz és ez így is van jól. Nekem a "szeretet" szón magán megint csak ennyi elvárás van, hogy hogyan kell jól szeretni, meg feltétel nélkül kell szeretni stb, hogy sokkal kifejezőbb és igazabb számomra a "szeretés". Ebben benne van az áralmás, a folyamatosság, a kíváncsiság, hogy mindig éppen a mostban, a saját valójában nézem a másikat, és nem azt a képet, amit mondjuk ez első találkozásunkkor kialakítottam róla. Igen trükkös dolog a kivetítés is: hányan csináljuk, hogy látunk valamit, néhány részt a másikból, abból szépen kikövetkeztetjük magunknak a többit. Aztán jönnek a csalódások, és még mi vagyunk megsértődve... Már hogy lehetne valakiben csalódni, ha semmi elvárásunk, elképzelésünk nincsen, hogy milyennek kellene lennie.

Mi van a démonjainkkal?

Ezen túl vannak saját tapasztalataink is bőven, a sérelmeinket, fájdalmainkat vagy tudatosítottuk, vagy nem, dolgozunk magunkon,  a kapcsolatainkon. Volt már olyan érzésed, hogy ugyanabba futsz bele? Mi van, ha nem a múltadból találod ki és teremted a jövődet? Hogyan lehet "óvatosan" kapcsolódni? "Annyit sérültem már, most már óvatosabb leszek". Volt már ilyen? Mi történik ilyenkor? Kicsit benne vagy a kapcsolatban, kicsit máshol. Mit szól ehhez az Univerzum? :D Totálisan összezavarodik. Azt támogatja, ami mellet elköteleződsz. Mi van, ha nem a kapcsolattól, az elköteleződéstől félsz, hanem a múltbéli tapasztalataid, egyéb mintáid alapján kiagyaltad, hogy na, ez aztán veszélyes dolog. Mi van, ha éppen ez akadályoz abban, hogy létrehozz egy igazán mély, tápláló kapcsolatot? Mi lenne, ha azzal kezdenéd, hogy elköteleződsz Magad, a saját választásod mellett?

A múltbéli tapasztalatok által működtetett mintákról  hozok egy egyszerű, kissé bugyuta, de nagyon kifejező példát. Tegnap reggel turmixot csináltam, és utána leöblítettem a botmixert. Tisztogattam éppen a kést és hopp, véletlenül megnyomtam közben a gombot és beindult, szépen megfaragta az ujjamat. Ma reggel komolyan, kétszer is meggondoltam, hozzányúlok-e. Persze közben jól szórakoztam magamon, mert tudtam, hogy nem lehet nagy bajom, ha működés közben nem nyúlok az éles részhez. Érdekes, mégis, mosogatás közben szinte éreztem a tegnapi hasító fájdalmat. Ezek a lenyomatok, eltárolt, jól betokozódott fájdalmak léteznek lelki szinten is, érdemes lehet valamilyen módszert alkalmazni, hogy ezek feloldódjanak, kitisztuljanak. Én az access barssal dolgozom, igen nagy könnyedséget és tisztán látást ad.

"Ünnep, oly szép"

Azt meg, hogy ünnppeljük-e a szerelmet, mindenki válassza maga. Szerintem minden pillanat jó ok az ünneplésre. Sőt, mi van, ha nem is kell hozzá ok? Érdekes, ha egy kicsit tovább tágítjuk a képet: mi van, ha a szerelem csodáját nemcsak a párunkkal élhetjük meg, de szerelmesek lehetünk a napsütésbe a vízbe, magába az Életbe?

Örömteli ünneplést, vagy nem-ünneplést kívánok.

Hogy telnek a hideg téli napok? Mihez van kedved most? Figyelsz a tested-lelked jelzéseire, és megadod, amit kér? Érdekes az ezzel kapcsolatos szakirodalom. Ha megfigyeled, sok helyen előfordul, hogyan küzdd le a náthát, hogyan védekezz a megfázás ellen, stb. Valahogy mind azt sugallja, hogy vigyázat, harcolni kell, védekezni kell!

Neked mi működik jobban, ha befeszülsz, ellenállsz és felveszed a kesztyűt, vagy figyelsz Magadra, harmóniában vagy, és azt adod a testednek- lelkednek, amit kér? Van sok nézőpont arról, hogy mi a helyzet  a betegségekkel, ki fogékonyabb rá. Abban azt gondolom, egyetértés van, hogy mindenféle vírus akkor tud ledönteni, ha gyengébb az immunrendszer. Egészen meglepő, hogy már az orvosok túlnyomó része is egyetért azzal, hogy sok kórságnak túlnyomóan lelki eredete (is) van. Igen, fontos a fizikai szint is, a sok vitamin, a jó minőségű, sok víz, az elegendő pihenés és a "megfelelő" stresszkezelés. Az idézőjelet annak szántam, hogy nézd csak meg egy pillanatra, Neked mi a jó, helyes és megfelelő! Mikor érzed könnyednek Magad, mikor vagy jóban a testeddel?

Nézz rá, Te mit működtetsz, amikor valami betegség jelentkezik. Elmondom, mi volt az én régi mintám, és mit választottam helyette. Gyerekkoromtól kezdve rengeteget betegeskedtem, lehet elemezgetni, hogy szeretetet akartam így bezsebelni, vagy mi mást. Az biztos, hogy ilyenkor körbeugráltak a szüleim, meg a Nagyim is, nem szidtak meg semmiért, még bölcsibe/oviba sem kellett menni. ez elég jó biznisz, ugye? Persze a kórház meg az oxigénsátor és a fuldoklás már kevésbé jó mulatság, de hát érdekes dolgokat művelünk néha. Ez a mintám megmaradt jó ideig, volt, hogy egész teleket végig betegeskedtem, sőt a fejem is nagyon gyakran fájt, sőt olyan titokzatos kórsággal is játszottam, amire hónapokig tartó vizsgálatok után sem jöttek rá, mi is az. Majd spontán elmúlt.

Aztán megnéztem, mi van, ha választok valami mást? Mi van, ha figyelek a testem jelzéseire, és még mielőtt teljesen kidőlnék, adok Magamnak egy szabadnapot, pihenek egy kiadósat, vagy elmegyek fürdőbe. Nincs recept, nekem is mindig más. Légy éber rá, Téged éppen mi töltene fel? Érdemes megvárni, hogy egy hétig nyomd az ágyat lázasan, torokfájósan, vagy azt a pénzt, amit gyógyszerekre költenél, Magadra költöd, megleped valami klassz dologgal a tested, és minden mehet tovább?

Nem akarsz hiányozni a munkahelyedről? Sokáig én sem hittem senkinek, hogy nem éri meg napi húsz órát dolgozni, és nem vagyok pótolhatatlan. Amíg lelkesedésből, örömmel csináltam, nem is volt baj. csak akkor, amikor elvárássá vált, elsősorban saját magam felé. Na ekkor kezdődtek a hárító, elkerülő mechanizmusok.

Most olyan tevékenységeket végzek, amiket örömmel, könnyedén tudok, figyelek magamra, és ha érzem, hogy valami nincs rendben, akkor igyekszem éber lenni arra, hogy mi ez, és mit szeretnék valójában. Egy kezdődő nátha (vagy ki tudja, mi lett volna belőle) visszafordult, csak annyitól, hogy őszintén figyeltem, ez most mi, mit jelez? Valami olyasmi volt, hogy túlvállaltam magam, vannak olyan programok, találkozások, amit most nem érzek könnyűnek, és előző nap voltam Apámnál, aki ágynak dőlt, és felmerült, hogy jajj, el ne kapjam. Lemondtam, amihez nem volt kedvem, és megdumáltam magammal, hogy attól, hogy szolidaritást vállalok és én is kidőlök, senkinek nem lesz jobb.

Te mit választasz ma? Ha ragyog a nap, és sétálni "kéne", de egyáltalán nincs kedved, teljesen rendben van, bekuckózhatsz a sarokba egy könyvvel, vagy bármi más. Csak nézd meg, mennyire lesz hálás a tested, ha figyelsz a jelzéseire. Nagyon bölcs, hihetsz neki, nyugodtan. Mi lenne, ha akkor sem bántanád Magad, ha egyszerűen csak a "nincs kedvem semmihez" állapotában lebegsz? Mi van, ha nem kell mindig valamit csinálni?

Mi van a nem-szeretem feladatokkal? Nézd meg, tényleg muszáj-e megcsinálni! Mi a könnyebb, ha megcsinálod most, vagy ráér később? Légy rá éber, van, hogy a halogatás a nehezebb. És a legfontosabb, hagyd abba Önmagad bírálatát, bármit is választasz. Bírálnak mások eleget, nem elég? Mi van, ha ezekre csak úgy tekintesz, mint érdekes nézőpont, és nem befolyásolja a választásod?  Mekkora szabadságot ad, ha elismered, hogy minden a Te választásod? Mit tudsz teremteni, ha a szenvedés helyett könnyedségből működsz?

Ha szeretnéd megnézni, hogyan lehet több éberséged, hogyan kerülhetsz egységbe Magaddal, gyere, kattints ide, nézd meg, mit adhatsz Magadnak!

http://boldogtestben.blog.hu/2015/08/17/access_bars_893

Kép forrása: winter-warmers